A gyerek születése mindig egy fordulópont az ember életében, legyen szó férfi vagy nő szerepről, ez teljesen egyértelmű azt gondolom minden ember számára. Aki azt mondja ugyanúgy él a gyerek születése után mint előtte, nekem szent meggyőződésem, hogy hazudik. Nem tudom ugyanis elképzelni, hogy mind emberileg belülről, mind az élete tekintetében ne kelljen változtatásokat eszközölnie. Már csak az érvágás nagyon sok embernek, hogy nem jár annyit közösségbe, nem dolgozik, hanem minden nap monoton szinte ugyanolyan dolgokat csinál a gyerekkel legalább másfél – két évig.
Én például nagyon szeretem a kislányom, de ezt nem bírom. Én nagyon szerettem dolgozni, közösségbe járni, kirándulni, és még ha azt is mondom, hogy nagyon sok helyre visszük a gyereket és egyáltalán nem vagyunk az otthon ülős fajta család, nekem muszáj volt visszamennem dolgozni.
Persze lelkiismeret furdalásom is volt, mert nagyon szeretem a kislányom, és nem akartam egy percig sem cserben hagyni, vagy hogy azt érezze nem fontos nekünk, így próbáltam olyan bölcsödét keresni számára, ahol tudom, hogy jó helyen van és vigyáznak rá, lesik minden kívánságát, és kezdetben csak négy, majd hat órában terveztem visszamenni dolgozni.
A kislányom azonban nem igen akart semmilyen módon sem alkalmazkodni a bölcsiben, és ezt úgy kezelte le, hogy ordított minden egyes reggel amikor vittük. A szívem szakadt meg, mire az egyik óvónéni mondta, hogy csináltassunk neki egy ajándékot, amin mondjuk a kedvenc mesefigurája van, és szerinte elegendő motiváció lesz neki, hogy ha abban lehet egész nap. Éppen ezért nem sokkal később elkészült egy egyedi pulóver, amin Elsa, a jégvarázsból meleg mosolyával minden nap kedveskedett neki a bölcsiben. Ma már semmi gond nincs a bölcsibe járással, sőt, azt érzem, hogy a kislányom is sokkal jobban érzi így magát, hogy közösségbe jár minden nap.