A gyerekek kifejezetten nagy örömöt hoznak az életünkbe, hatalmas boldogsággal költöznek a házba, és mindemellett hatalmas felelősséggel is. Persze ezt mindenki tudja, de senki sem foglalkozik vele, mert a lényeg az, hogy feltétel nélkül és tökéletesen szeretjük őket, bármit megtennénk azért, hogy valóra tudjuk váltani minden vágyukat és boldognak lássuk őket, azonban egy bizonyos idő után azt gondolom mindenki ráébred arra is, hogy ez nem abban kell hogy megnyilvánuljon, hogy mindent megengedünk nekik. Ők ugyanis meg kell hogy tanulják még a felelősség érzését, a korlátokat és a határokat, és azok betartását, amit ha mi nem tanítunk meg nekik nem csak hogy kárt fognak tenni nap, mint nap, akár az elektronikai dolgokban, akár a saját vagy mások egészségében, de hatalmas hátránnyal is fognak indulni az életben.
Én erre akkor döbbentem rá, amikor egy ugyanazon a napon a kislányom fejbe dobott a fém kanállal és összetörte az ipad kijelzőjét. Persze nem estünk kétségbe, hiszen egy tökéletes ipad szerviz csapat áll mögöttünk, és már nem az első ipad kijelző csere amit végig csinálunk velük, így biztonságban van az eszköz, azonban rá kellett döbbennünk, hogy a határokat és a korlátokat meg kell tanítanunk a lányunknak, és ez bizony azzal jár, hogy sokszor nemet kell mondani számára. Nem viseli jól, de tudom, hogy hosszú távon maximálisan így lesz hatékony és abban is, hogy egyre jobban és jobban fogja venni ezeket az akadályokat. A gyerekek élete nem csak annak tekintetében múlik rajtunk, hogy mennyire szeretjük őket vagy mennyire mutatjuk meg számukra a világ lehetőségeit, hanem annak tükrében is, hogy milyen mértékben készítjük fel őket az élet adta nehézségekre és az őket váró küzdelmes feladatok megoldására. Azt gondolom, hogy mi még pont időben döbbentünk rá arra, hogy a szeretet nem a feltétlen megengedés technikájával egyenértékű. A második gyereknél már biztosan nem követjük el ezt a hibát.